Szeretem az újdonságokat, ezért felkerestem egyik kedvenc szombathelyi kátyúmat és ellenőriztem, nem tömték-e be időközben holmi bitang emberek. Szerencsére megvolt, egy méter hosszan, 80 centi szélesen és 25 centi mélységig terpeszkedett az úton. Már jól ismertem, mert

A viszontlátás örömére tárcsáztam a kátyúvonalat. Kedves női hang fogadta a hívásomat. Semmi személyes adatot nem kért, csak a kátyú pontos helymeghatározását.
-Szom-bat-hely -tagolta városom nevét, miközben hallottam hogy begépeli a számítógépébe. -Rendben, Szombathely. Elárulná, az melyik megyében van?
Ez a kérdés kicsit szíven ütött, de azért megmondtam neki, majd elbúcsúztunk egymástól. Azóta eltelt 34 óra. A gödröm köszöni, megvan. Talán még nőtt is a bejelentés óta.
Közutas ismerősöm nem rejtette véka alá a véleményét. Szerinte a kátyúvonal egyszerű "parasztvakítás". A vasi aszfaltkeverő telepek nem működnek, mint ahogy az ország legtöbb más helyén sem. Az aszfaltot ugyanis a bitumen tartja össze, ehhez viszont meleg kell, így csak a lyukak felmelegítése után kezdődhetne a munka, ami figyelembe véve pl. a 86-os út több száz gödrét szinte megoldhatatlan feladat. A lényegi munkát ősszel, a már jelentkező úthibákon kellett volna elvégezni, ami közútkezelők átszervezése miatt többnyire elmaradt. Az érintett szakemberek az íróasztalukat

Az internetezők könnyen megjegyezhetik a számát, hiszen az ingyenes zöldszám után kétszer a mumusnak számító 404-et kell ütniük, ami köztudottan a nemlétező oldalakat, vagy hibás hivatkozásokat jelöli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése