meta name="verify-v1" content="8/DF0Z+x4vdZXXPK4z5C/atGAAhWnr3OTTIAFbg/Xq0=" Lesifotós szubjektívje: 2007-07-01

vasárnap, július 01, 2007

Igyatok energiapókot!

Az egyik szombathelyi kis élelmiszerboltban sikerült kifognia valakinek a mellékelt üveget. A tutti-frutti ízű energiaital üvegében egy szemrevaló pók feszít a hálójában. Minden bizonnyal nem volt gondja az energiával, amíg bele nem fulladt a lébe. Az ital a minőségét 2008. közepéig őrzi meg. Kár, hiszen nem hétköznapi látványról van szó. Igaz, a fogyasztóvédők kifogásolhatják, hogy a cimkén nincs feltüntetve, hogy az ital nyomokban állati maradványokat tartalmazhat.

Aki pedig szidni merészelné az ital előállítóját, azt egy kis nyugalomra inteném, hiszen gondoljon bele, milyen lett volna, ha ugyanez a pók egy alumínium-dobozos energiaitalban lett volna. Csak azt érezné a szomjas vásárló, hogy valami megakadt a torkán. A bontatlan üveg valószínűleg szobadísz lesz, lehet vele rémisztgetni a látogatókat.

A minap valaki megszólt amiatt, mert kiderült, hogy szeretem a párizsit.
"Fú, ha tudnád mi van benne, tuti nem ennél belőle!" -közölte mindentudó barátom, de amikor rákérdeztem, hogy ő vajon tudja-e, vagy akarja-e tudni, mi minden van a kenyérben, szalámiban, margarinban és gyümölcslében, amit éppen evett, akkor csak fejcsóválást kaptam válaszként. Egy hete zsemlét ettem és valami keményben akadt meg a fogam. Egy női köröm volt. Talán fogyókúrás termék volt, mert hirtelen elvette az étvágyamat. :)
Abban pedig biztos vagyok, hogy sokan elhiszik, hogy a gyümölcslevek a legszebb, napérlelte gyümölcsökből készülnek, mint ahogy azt a reklám állítja. Még véletlenül sem a hullott, hibás termésekből. Ühüm.

Kiegészítés: Baby nevű ismerősöm kifogásolta, hogy a vásárló keze takarja a kupak helyét, így lehet, hogy csalás van a dologban. Még szerencse, hogy körbafotóztam az üveget :) Íme:

Jajj, élvezem én a strandot?

Ma fültanúja voltam, amint egy úszómester leteremtett egy családot, amiért azok fehérneműre húzott fürdő- és egyéb ruhában élvezték a strand örömeit.

A ledorongolás után megkérdeztem az úszómestert, miért olyan nagy baj ez? Már belátom, hogy naív voltam és talán jobb lett volna, ha nem tudom meg az igazat. Aki éppen eszik, az ugorjon a következő bejegyzésre.

Szóval az igazság az, hogy néhányan rákaptak arra, hogy összekötik a kellemeset a hasznossal. Ha már kipengették a nem éppen borsos belépőt, akkor némi plusz szolgáltatást is tető alá hoznak egy svunggal a pancsolás mellé. Ez pedig a mosás. A család a használt fehérneműben pancsol egy órát a klóros vízben, így gyakorlatilag kimossák a ruhákat. Még gyakorlatiasabban belemossák abba a vízbe, ahol mások is fürödnek. Egy óra után nyomás a partra, gyors száradás a napon, majd az öltözőben alsónemű csere. Természetesen ezúttal is használtra és uzsgyi, bele a vízbe. Bevallom, az edzett gyomrom émelygett egy darabig, amíg emésztgettem a hallottakat és így utólag megkövetem az úszómestert, amiért azt gondoltam, hogy túl kemény volt a fürdőzőkkel.

Azt is megtudtam, hogy a minap elkaptak egy gyereket, aki módszeresen kifosztotta a gyepen hagyott táskákat. A rendőrök elvitték, kihallgatták, majd elengedték. A strand munkatársai megkérdezték, hogy akkor ők ugye kitilthatják a tolvajt a strandról? A választ gondolom sejtik: Nem tiltható ki, akár aznap visszamehet. Ez van.

Hosszúlépés

A szombathelyi vízenjáró. Na jó, csak ez az egy lépés sikerült, de ezt nem kell mindenkinek tudnia.

"Kis lépés az embernek, egy nagy hosszúlépést pedig nekem!" -közölte a fiatalember a nagy mutatvány után.

Rossz az, aki rosszra gondol?

Az biztos, hogy hatásos a mellékelt reklám, hiszen megtorpantam és visszaléptem megnézni, vajon jól láttam-e a patika kirakatában a plakátot?

Igen, jól láttam. Egy ifjú hölgy próbálja felfogni az arcáról lecsorgó... valamit. Ekkor már arra gondoltam, hogy talán a nők elleni erőszakot hirdetik ilyen merészen, hiszen mi más lehetne az a seszínű, nyúlós anyag, mint ami előszörre és sokadszorra is beugrott a képről?

Az apró betűből aztán megvilágosodtam. Kiderült, hogy a faggyúttúlermelésre hívják fel a figyelmet, ami roppant veszélyes, mert az alapozó elkenődhet és így látni engedi a bőr egyenetlenségeit. A Vichy marketingesei azonban talán egy kicsit sok cum shot pornót néztek az elmúlt időszakban és abból merítették az ötletet.

Balesetveszély? Yes!

Szeretem a kézzel írt táblákat. Gyakran felvidulok tőlük. Ez különösen kedves számomra, mivel hét emberből mindössze kettőnek tűnt fel, miért fotóztam le.

Remélem itt már jobb lesz az arány.

No photo, please!

A riportalanyok egy része nem szereti, ha fotózzák. Félnek, hogy ha meglátják őket az újságban, akkor kicikizik őket az ismerősök, vagy meg vannak győződve arról, hogy ők nem fotogének. Legalábbis ezt mondják. :)

A fotóriporterek viszont általában olyanokhoz mennek oda, akiről úgy gondolják, hogy bőven megütik azt a mércét, ami az adott lapban elvárt. (Fogatlan, ápolatlan, vizet hetek óta nem látott fotóalany ritkán szokott megjelenni az újságokban hétköznapi témákkal kapcsolatban.) A képen látható hölgy ugyan elmondta a véleményét a Jazzfesztiválról, de az arcát nem vállalta. Hogy a kitakarással ne kelljen bajlódnom, megoldotta a problémát. :) (A kép természetesen nem jelent meg egy újságban sem.)

Ötös

Kérdeztem a rendőröket, hogyan érintette őket a Zsanett-ügy? Mint kiderült a kollégák folyamatosan cukkolják egymást az ügyhöz kapcsolható utalásokkal, de az ellenőrzésre megállított autósok is tesznek tréfás, vagy éppen rosszalló megjegyzéseket. A minap egy rendőrökből és határőrökből álló egyenruhás csoport munka után leült az egyik vendéglő teraszára meginni egy kávét. Később a szomszédos asztalhoz leült egy feltűnően csinos ifjú hölgy, mire az egyik egyenruhás odaszólt a társainak: "Öten vagyunk, inkább menjünk!"
A vendégekből kitört a röhögés

A mellékelt kép egy közúti razzia egy apró momentuma. Az ellenőrzésre kiállított hölgy előtt a CLAUDIA szó virít a rendszámtáblán. Az autót félreállító rendőr odaszólt a társainak: "Nyugi, fiúk, ő sem Zsanett!"

Környezettudatos nagyi

-Hogy törne le a keze annak a mocsoknak, aki csak így kihajigálja a szemetét! -mondta az idős hölgy, amikor meglátta az út szélén heverő műanyagpalackot. Az asszony fájós derekával lehajolt, felvette az üdítősflakont, majd egy laza mozdulattal bedobta az út széli bozótosba, ahol már senki nem látta azt.

Kánikula a Kossuth rádióban

"Harminc fok reggel, harminc este, nappal pedig ennek a többszöröse" -jellemezte a Kossuth rádió olaszországi tudósítója felvételről az elmúlt napok időjárását. Jó szívósak ezek az olaszok, ha bírják a 60, 90, esetleg 120 fokos meleget! :)