Kihagyhatatlan akció

Divatosak az interneten az elszúrt reklámakciók képei. A Tesco rendszeresen szolgáltat csemegézni valót. Mentségükre legyen mondva, a több ezer árucikk között nagyobb az esély a bakira.

A szombathelyi Tesco több, mint másfélszeres áron kínálta akciós virslijét. Vajon reklamált volna a vevő, ha a nagy táblán látható áron számlázzák ki neki a finomságot?

Aki éjjel legény, nappal se legyen lány

Tábla Vasváron, a főútvonal mellett. Ha értelmezni akarom, akkor megállapíthatom, hogy a bolt 22-től 5 óráig non-stop zárva van. Esetleg éjjelre sem alakul át pl. szexshoppá, így non-stop ABC-ként üzemel. A kilencvenes évek közepén láttam Moszkvában non-stop bankot. A tábla szerint a nyitva tartása: 0-24 óráig. Alatta: 16-8 óráig technikai szünet.

Lelkiismeretes vendéglátás

A piaci versenyben azok a vendéglők maradnak életben, amelyek szolgáltatásaikkal leginkább elnyerik a vendégek bizalmát.

Amint azt a kép is igazolja, a szombathelyi Giovanni étterem különös felhívást intézett vendégeihez. Aki esetleg nem olvasta a bejárati ajtóra kifüggesztett papírt, az az asztalához leülve pótolhatta a hiányosságot és ha a célközönségbe tartozott, akkor máris ötezer forint maradt a bukszájában.

Milyen hosszú a súlyod?

(Mobilfotó) Konfekció táblázat az Auchan áruházláncban. Könnyen kikereshetjük rajta, hogy pl. egy 6 centiméter súlyú babának 60-as méretű ruhát kell vennünk. Logikus.

404-es hiba: Kátyúvonal

Beindult az országos "kátyúvonal". Az autós csak veszi a telefonját, tárcsázza a 80/404-404-es számot és be- vagy feljelenti a számára bosszantó kátyút. A hívás ingyenes, így már semmi sem tarthatja vissza az anyázó vezetőket. Az ígéret szerint a bejelentett kátyúkat rövid időn belül megszüntetik. Autópálya esetében például 4 óra alatt, ami azért jól hangzik.

Szeretem az újdonságokat, ezért felkerestem egyik kedvenc szombathelyi kátyúmat és ellenőriztem, nem tömték-e be időközben holmi bitang emberek. Szerencsére megvolt, egy méter hosszan, 80 centi szélesen és 25 centi mélységig terpeszkedett az úton. Már jól ismertem, mert kétszer is sikerült telibe kapnom. Másodszorra egy szembejövő kamion miatt.

A viszontlátás örömére tárcsáztam a kátyúvonalat. Kedves női hang fogadta a hívásomat. Semmi személyes adatot nem kért, csak a kátyú pontos helymeghatározását.

-Szom-bat-hely -tagolta városom nevét, miközben hallottam hogy begépeli a számítógépébe. -Rendben, Szombathely. Elárulná, az melyik megyében van?

Ez a kérdés kicsit szíven ütött, de azért megmondtam neki, majd elbúcsúztunk egymástól. Azóta eltelt 34 óra. A gödröm köszöni, megvan. Talán még nőtt is a bejelentés óta.

Közutas ismerősöm nem rejtette véka alá a véleményét. Szerinte a kátyúvonal egyszerű "parasztvakítás". A vasi aszfaltkeverő telepek nem működnek, mint ahogy az ország legtöbb más helyén sem. Az aszfaltot ugyanis a bitumen tartja össze, ehhez viszont meleg kell, így csak a lyukak felmelegítése után kezdődhetne a munka, ami figyelembe véve pl. a 86-os út több száz gödrét szinte megoldhatatlan feladat. A lényegi munkát ősszel, a már jelentkező úthibákon kellett volna elvégezni, ami közútkezelők átszervezése miatt többnyire elmaradt. Az érintett szakemberek az íróasztalukat fogták, el ne húzzák előlük. (Elhúzták.) A lyukakat néhány helyen hidegaszfalttal tömködik be, ami drágább az aszfaltnál és jobb esetben akár 1-1,5 hétig is segít valamit a helyzeten. A valamirevaló kátyúzás így majd tavaszra marad, de a kátyúvonal addig is ingyenesen hívható.

Az internetezők könnyen megjegyezhetik a számát, hiszen az ingyenes zöldszám után kétszer a mumusnak számító 404-et kell ütniük, ami köztudottan a nemlétező oldalakat, vagy hibás hivatkozásokat jelöli.

Rögzült hívás

Volt barátnőm cégénél a szolgáltató "lekapcsolta" a netet, számlatartozás miatt. Igaz, hogy a megkésett pénzt időközben elutalták és a következő havit is postázták, de a szabály az szabály, ha már késett, bűnhődjön. Amikor a bűnösök érdeklődtek, hogy mikor lesz újra netük, az ügyintéző közölte, hogy a befizetés igazolásának beérkezte után 24 órával. Mert ez a szabály, 24 órán belül kell visszakapcsolni, ami az ő értelmezésükben pont 24 órát jelent. Ezen változtatni nem lehet. Szerintük.

Vettem a telefont és tárcsáztam az ügyfélszolgálatot. Az automata tájékoztató után négy és fél percig hallgattam a reklámokból ismerős melódiát, majd egy fiatalember jelentkezett be udvariasan.

-Üdvözlöm, Tánczos Mihály vagyok. Tájékoztatom, hogy a beszélgetésünket rögzítem. Számlatartozással kapcsolatban érdeklődnék -mondtam a valóságnak megfelelően, mire hosszú, kínos csönd következett.
-Igen... tessék -jött a felelet. Előadtam a fentieket és érthetetlennek neveztem, mi tart a XXI. században egy egész napig egy egyszerű visszakapcsolásban. Meghallgattam a szabályzatot, az ügymenetet, azt hogy sorrendben teljesítik a kérelmeket és azt is, hogy az ügyintézőnek sajnos nincs rálátása, ki hol áll a sorban, ezért semmit nem tud tenni. A következő percekben kifejtettem, hogy nem azért fizet a cég 60 ezer forintot havonta erre az egy irodára, mert szex-, vagy autós képeket nézegetünk, hanem dolgozni szeretnénk. Elmondtam azt is, hogy ha alaposabban megnéznénk, lehet hogy találnánk jobb ajánlatot is a piacon a jelenleginél, főleg ha azt nézzük, hogy a cégünk tucatnyi irodáját egyszerre vinnénk át az új szolgáltatóhoz.

Az ügyintéző kis türelmet kért és két percig hallgattam a semmit.
-Köszönöm a türelmét, uram -tért vissza. -Megtaláltam az igazolásukat. Egy órán belül visszakapcsoljuk Önöket.

Megköszöntem és letettem. A net tényleg működött egy órán belül, mint ahogy azt józan paraszti ésszel elvárhatnánk. De vajon hányan veszik a fáradságot egy ehhez hasonló, negyed órás telefonra? Szerintem kevesen.

Légi hiedelem

Péntek 13. alkalmából volt szó a közszolgálati rádióban a babonáról. Ennek apropóján szó esett arról, hogy a repülőgépeken nincs 13. üléssor. Ezt az egyik vendég városi legendának minősítette, ami csak szájról-szájra terjed, de semmi alapja nincs.

Ezúton cáfolom a kedves vendég értesüléseit, ugyanis nagyon sok légitársaságnál valóban nincs 13. sor! Sokkal egyszerűbb volt kihagyni, mint naponta nyugtatgatni azokat az utasokat, akik oda kapták a beszállókártyájukat. Van, aki inkább nem is utazna, ha nem kapna jegyet másik sorba. Nem tisztem szembeszállni a babonával, de vajon a 13. sortól ódzkodók belegondoltak-e abba, hogy ha ők lezuhannak, akkor értelemszerűen a többi sor utasai is, akik a "szerencsésebb" helyeken ülnek? :)

A politikusok órái meg vannak számlálva

Napok óta beszédtéma a Magyar Vizsla című kiadvány, ami néhány kormánypárti politikus vagyonát is boncolgatja. Bár a lapban közölt Gyurcsány és Kóka fotóról hamar kiderült, hogy hamisítványok -egyszerű montázsok-, a melléjük írt kommentárok mégis megmozgatták az emberek fantáziáját. Így van ez a miniszterelnök állítólagos Rolex Daytona órájával kapcsolatban is, amelynek milliós ára hallatán biztosan jópáran felszisszentek és volt szerencsém meghallgatni néhány "Bezzeg én..." kezdetű monológot is a sanyarú sorsú gyármunkásoktól.

A fokozott érdeklődés az órák iránt nem hagyott nyugodni, így rászántam fél órát és előkotortam néhány fotót a közelmúltból, amelyen kormánypárti politikusok órái látszanak.

Gyurcsány Ferenc a nyári hadgyakorlaton. A látszat csal, itt éppen nem egy katonát ütlegel, hanem próbálja feloldani a megszeppent fiúkat, akik meglepve vették tudomásul, hogy a miniszterelnök nem áll eléjük a sorban a hadtápsátornál, hanem kivárja a sorát. Mindezt egy szolíd órával a kezén. (Index.hu-s órafanok szerint IWC)




Ismét Gyurcsány Ferenc, feltehetően szintén IWC-vel. Sajnos csak ezen a képen látszott teljes terjedelmében az óra. Egy kis magyarázat a fotóhoz: a miniszterelnök ellátogatott a soproni VOLT Fesztiválra, ahol a napok óta szakadó eső dagonyává változtatta a terepet. Ez azonban nem szegte Gyurcsány kedvét, feleségével együtt túrabakancsban gázoltak át a mocsáron, lángost ettek, koncertet hallgattak, stb., majd Gyurcsány Ferenc a miniszterelnöki kocsi hátsó ülésén szabadult meg a sáros bakancsától. A fotó nem lesből készült, ami pl. az egyik, nem közvetlen elődjénél elképzelhetetlen lett volna és minimum két testőr repített volna biztonságos távolba. Az említett elődnél rendszeresen megszabták, mikor és honnan fotózhatom. Tilos volt alulról, felülről, hátulról és oldalról fotózni az illetőt, nehogy előnytelen felvételek készüljenek róla. Néha kifejezetten mókás volt magyarázni, hogy azért akarok hátulról fotózni, hogy a hallgatóság is rajta legyen a képen. Na, mindegy.


Juhász Ferenc órája. Indexes tipp: Rolex Submariner Date












Keller László időmérő eszköze. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a Magyar Vizsla Kellert találta érdekesnek Gyurcsány és Kóka mellett. A lap felelős kiadója lányos zavarában a Hír TV-ben elárulta, hogy a cikket nem ők írták, hanem az index.hu-ból tallózták (forrásmegjelölés nélkül, tenném hozzá), viszont Keller pont emiatt a cikk miatt perben áll az index.hu-val. Horváth Éva elnökasszony szerint ha valamelyik adat nem stimmel, akkor az annak a lapnak a hibája, amelyik azt először közölte. Ez a magyarázat kicsit sántít, úgyhogy kíváncsian várom a fejleményeket.





Kiss Péter ketyegője













Hankó Faragó Miklós idejének beosztásához ez a szerkezet nyújt hathatós segítséget. (Indexes tipp: Tissot Quartz Chrono Alarm)










Kovács László egyszerű és Szekeres Imre összetettebb órája








Romano Prodi és Medgyessy Péter órái. A kép még 2003-ban készült és tisztán emlékszem, hogy csak azért fotóztam be a miniszterelnöki autó ablakán, hogy megnézzem, milyen órája van Medgyessynek. :)
(Indexes tipp: Prodi órája Rolex Oyster Perpetual Datejust)





Az amerikai tiszt, Sharkey kezén egy Bretlinggel a "Bevetési irány 2005" hadgyakorlaton.










A szívem szakad meg ezekért a Bretlingekért, amit a Győri Vám és Pénzügyőrség Mélységi Ellenőrző Csoportja (MECS) foglalt le.
A több ezer kitűnő minőségű, ám hamis órára zúzda vár.






Hamis Rolex Daytona órák a vámraktárban. Míg az eredetiért akár 4 millió forintot is fizethet a megrendelő és várhat rá hónapokat, addig a kitűnő minőségű hamisítványokhoz már 25-30 ezer forinttól hozzá lehet jutni. (Természetesen vannak 5 dolláros másolatok is, de ezek annyira hasonlítanak az eredetire, mint egy kisiskolás által lemásolt Picasso kép.) A komolyabb replikák legalább 96 százalékban megegyeznek az anyamodellel, azaz rendelkeznek minden azonosítójellel, amivel az eredeti Rolex is, így csak a szakértők tudják megállapítani, kinek mije van. Egy estélyen, bálon, megbeszélésen azonban erre nincs lehetőség, így könnyen lehet "villantani" a hamis szerkezettel.

Megjegyzés: köszönöm a helyesbítéseket a fórumozóknak az órák típusait illetően. http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9002169&la=50883133

Gyereknek lenni

A régi anyagaim után kutakodtam, amikor ráakadtam erre a képre és úgy döntöttem, hogy itt a helye.

Gondterhelt politikusok előtt egy gondtalan gyermek. Éles a kontraszt.

Közelednek a választások, amikor a politikusok még gondterheltebbek lesznek, de sajnos ezzel nem lesznek egyenes arányban még vidámabbak a gyerekek. Sőt...

Lehet hogy homlokráncolás, acsarkodás helyett egy kicsit politikusainknak is vissza kellene menni gyerekbe. Váratlanul mosolyogva beállítani az ellenlábas irodájába és a kezébe nyomni egy csokor illatos virágot.

-Szia! Továbbra sem értek egyet veled, de nézd csak milyen szép virágok nyíltak a kertemben. Gondoltam hozok neked is, hátha jobb kedved lesz tőle. Szia! -és mosolyogva, vidáman balra el.

Én még tényleg hiszek a mesékben.

Sakktábladesszert

Megyebál Szombathelyen. Az elit találkozásának helyszíne. Ismert politikusok, menő vállalkozók, cég- és intézményvezetők, az ún. döntéshozók. Nem okoz meglepetést, hogy nincs tömve a táncparkett, hajnalban nincs hangos dalolászás, ez itt a szolíd szórakozás, a vörösbor melletti egyeztetések, egyezkedések helyszíne. A vacsora végén, a desszert tálalásakor azonban moraj fut végig a szomszédos asztalnál, amit időnként nevetés kísér.
-Én királyt kaptam, nem véletlenül -húzza ki magát az egyik cégvezér, már csak a melldöngetés hiányzik.
-Én meg szilárd bástya vagyok -megy bele a játékba egy idősebb közéleti személyiség.
Éppen nekikezdenék én is a bástyával díszített sakktábladesszertemnek, amikor egy frakkos úr kopogtatja meg a vállam és fuldokolva a visszatartott nevetéstől megpróbál összefüggően beszélni.
-Figyelj, csinálj már nekem egy fotót, amikor kihozzák X-nek a sütit. Tuti hogy sötét parasztot kap! -és kirobban belőle a nevetés.

Fél óra múlva a folyosón beszélgetnek egymással, csak néhány mondatfoszlányt hallok, amikor elmegyek mellettük.
-Igazad van, X. Természetesen, én is mindig ezt mondtam...

Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy rákérdezek, tényleg sötét parasztot kapott-e X., mint ahogy a most neki helyeslő úriember azt megjósolta, de inkább továbbmegyek, nem zavarom meg a politikusokat.

Helyszínelők

Az amerikai Helyszínelők című sorozaton nézők százezrei csüngenek esténként. Meglepő fordulatok, high-tech felszerelés, sármos zsaruk. Már meg sem lepődünk, amikor a rejtélyes ügyben egy szinte láthatatlan, mikron nagyságú bizonyíték lesz a megoldás kulcsa. Az biztos, hogy a rendőrségről kialakított képet nagyban befolyásolja a népszerű sorozat.

Talán a magyar zsaruk is ámulva nézik amerikai kollégáik történeteit, miközben az ő polcaikon a laborokban nem gombra záródó, periodikusan villogó ledekkel ellátott dobozok őrzik a bizonyítékokat, hanem gondosan elmosott tejfölöspoharak, alufóliával fedve.

Nemrégiben brutális gyilkosságról érkezett hír egy nagyközségből, de már későn értem a helyszínre (ilyen is van), egyetlen rendőrrel sem találkoztam. Ilyenkor azért még sétálok egy kicsit, a falvakban jó eséllyel hasznos információkhoz juthat az újságíró. Ezzel nem is volt gond ezúttal sem. Dolgom végeztével éppen a kocsimhoz tartottam, amikor az út szélén -öt háznyira a gyilkosság helyétől- sötétvörös, sűrű masszára lettem figyelmes egy kerítés tövében. Vér -gondoltam elsőre, majd másodikra is, de nem olyan, mint amikor valakit orrba vernek és végigcsöpögteti az utcát.

Vettem a telefonomat és tárcsáztam a 107-et, majd elmondtam, mit találtam. Adatfelvétel, köszönet és kértek, hogy várjak a helyszínen. Negyed óra múlva meg is érkezett egy járőrautó, két rendőrrel, akik a helyszín biztosítására lettek kirendelve. Megszemlélték a pacát és kérdésemre, hogy vajon valóban vér-e, csak elterelő válaszokat adtak. Ahogy azt a szabályzat előírja nekik. Gondolom a nyakamban lógó fényképezőgéppel sem lettem szimpatikusabb számukra. Mindenesetre ők is körülnéztek és egy méterrel arrébb még több vért fedeztek fel, a füves árokban, de az utcanévtáblán is. Igaz, ez utóbbi már nem lehetett túl friss, még az én laikus szememmel nézve sem. Kb. fél óra várakozás után aztán megérkeztek a bűnügyi helyszínelők, civil ruhában, sötétkék, hagyományos rendszámmal felszerelt autóval. Üdvözlés után egyikük ránézett a pacára, megpiszkálta egy fűszállal, megállapította, hogy vér, majd lekukkantott az árokba. Két hümmögés, majd megszületett az eredmény: biztosan nem az áldozat vére. Szurkálás, kivéreztetés, a tetthely közelsége ide-vagy oda, semmi nem utalt arra, hogy a vér akár a meggyilkolt nőé lehetne. Mire felocsúdtam megköszönték a rendőrség tájékoztatását, elmondták, mennyire fontos az állampolgárok segítőkészsége és visszamentek az autójukhoz. Nekem viszont hiányérzetem volt. Ha látom, hogy alaposan megszemlélik a helyszínt, ha látom, hogy zacskóba, kémcsőbe, apró dobozkába, vagy bármibe legalább egy kis mintát tesznek, akkor nyugodt szívvel hajtok el onnan. Az sem érdekel, ha az első kukába kidobják, vagy egyszerűen nevetve kihajítják az ablakon a mintát, amikor már nem látom, de így bennem motoszkál a kérdés: mi van ha mégis volt köze az esethez? Csak egy kis hókusz-pókusz kellett volna az izgága állampolgár, azaz az én megnyugtatásomra, de ez most elmaradt. Azóta hangos krákoghatnékom támad, amikor Grissomék nagyítóval nézik végig a gyilkosság helyszínét és annak környékét és minden lehetséges mintát begyűjtenek. De azért még mindig hiszek a meséknek.