Jajj, élvezem én a strandot?

Ma fültanúja voltam, amint egy úszómester leteremtett egy családot, amiért azok fehérneműre húzott fürdő- és egyéb ruhában élvezték a strand örömeit.

A ledorongolás után megkérdeztem az úszómestert, miért olyan nagy baj ez? Már belátom, hogy naív voltam és talán jobb lett volna, ha nem tudom meg az igazat. Aki éppen eszik, az ugorjon a következő bejegyzésre.

Szóval az igazság az, hogy néhányan rákaptak arra, hogy összekötik a kellemeset a hasznossal. Ha már kipengették a nem éppen borsos belépőt, akkor némi plusz szolgáltatást is tető alá hoznak egy svunggal a pancsolás mellé. Ez pedig a mosás. A család a használt fehérneműben pancsol egy órát a klóros vízben, így gyakorlatilag kimossák a ruhákat. Még gyakorlatiasabban belemossák abba a vízbe, ahol mások is fürödnek. Egy óra után nyomás a partra, gyors száradás a napon, majd az öltözőben alsónemű csere. Természetesen ezúttal is használtra és uzsgyi, bele a vízbe. Bevallom, az edzett gyomrom émelygett egy darabig, amíg emésztgettem a hallottakat és így utólag megkövetem az úszómestert, amiért azt gondoltam, hogy túl kemény volt a fürdőzőkkel.

Azt is megtudtam, hogy a minap elkaptak egy gyereket, aki módszeresen kifosztotta a gyepen hagyott táskákat. A rendőrök elvitték, kihallgatták, majd elengedték. A strand munkatársai megkérdezték, hogy akkor ők ugye kitilthatják a tolvajt a strandról? A választ gondolom sejtik: Nem tiltható ki, akár aznap visszamehet. Ez van.