Sakktábladesszert

Megyebál Szombathelyen. Az elit találkozásának helyszíne. Ismert politikusok, menő vállalkozók, cég- és intézményvezetők, az ún. döntéshozók. Nem okoz meglepetést, hogy nincs tömve a táncparkett, hajnalban nincs hangos dalolászás, ez itt a szolíd szórakozás, a vörösbor melletti egyeztetések, egyezkedések helyszíne. A vacsora végén, a desszert tálalásakor azonban moraj fut végig a szomszédos asztalnál, amit időnként nevetés kísér.
-Én királyt kaptam, nem véletlenül -húzza ki magát az egyik cégvezér, már csak a melldöngetés hiányzik.
-Én meg szilárd bástya vagyok -megy bele a játékba egy idősebb közéleti személyiség.
Éppen nekikezdenék én is a bástyával díszített sakktábladesszertemnek, amikor egy frakkos úr kopogtatja meg a vállam és fuldokolva a visszatartott nevetéstől megpróbál összefüggően beszélni.
-Figyelj, csinálj már nekem egy fotót, amikor kihozzák X-nek a sütit. Tuti hogy sötét parasztot kap! -és kirobban belőle a nevetés.

Fél óra múlva a folyosón beszélgetnek egymással, csak néhány mondatfoszlányt hallok, amikor elmegyek mellettük.
-Igazad van, X. Természetesen, én is mindig ezt mondtam...

Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy rákérdezek, tényleg sötét parasztot kapott-e X., mint ahogy a most neki helyeslő úriember azt megjósolta, de inkább továbbmegyek, nem zavarom meg a politikusokat.