Postai bonyodalmak

Immáron 11 éve vagyok postafiók előfizető, mivel korábban annyi netről rendelt ingyenes kütyüt kaptam a nagyvilágból, hogy egyszerűen nem fért be a postaládába. (Ezt talán a XXI. század netezői már el sem hiszik, de biztos vannak még olyanok, akiknek a freebie nem spamleveleket jelentett.)

A közelmúltban különös változás állt be a kézbesítési szokásokban, jópár küldeményünk az udvar közepén landolt, a kutyák legnagyobb örömére. A sokadik szétcincált ajánlott (!) küldemény után írásban panaszt tettünk a megfelelő postahivatalban. Két nap múlva érkezett is egy hölgy, a panasz kivizsgálására, ami dícséretes. Az viszont elgondolkodtató, hogy rákérdezett egy számára furcsa anomáliára: neki ugyanis nem tiszta, hogy a 390-es postafiókra az idősebb, vagy az ifjabb Tánczos Mihály van bejelentve? Lévén mindkettőnk neve és bejelentett lakcíme ugyanaz, ilyenkor csak a bárgyú nézés marad, vajon válaszoljunk-e a kérdésre, vagy engedjük el a fülünk mellett, hátha kapcsol az illető, hogy most nem éppen fényeset kérdezett. Az illető viszont nem kapcsolt, így megkérdeztük, nem teljesen mindegy, melyikünk van bejelentve? Mint kiderült nem. Ezért aztán eldöntöttem, hogy ha születendő gyermekem fiú lesz, akkor ő is a Mihály nevet kapja. Ezután beballagok a postára és kitöltök egy adatmódosító ívet, amiben kérem, hogy a Tánczos Mihály és a Tánczos Mihály névre érkező leveleket továbbra is postafiókra továbbítsák, de ha esetleg Tánczos Mihálynak érkezne levél, azt feltétlenül hozzák ki a lakcímre. Ne csak én nézzek mindig bárgyún magam elé.